Az Európai Bizottság 2021 december 15-én publikálta a „Hydrogen and decarbonised gas package” (a továbbiakban röviden: ’Gas Package’ vagy ’csomag’) nevű jogszabálycsomagját, néhány egyéb, de részben kapcsolódó szakterületre vonatkozó stratégiával együtt (pl. a metánemisszió csökkentésére vonatkozó stratégia[1]). A Gas Package alapvetése, hogy az EU gazdaságának dekarbonizációja kizárólag az elektrifikáción keresztül nem valósítható meg, a mély dekarbonizációhoz a hidrogén és hidrogéntechnológiák alkalmazása elengedhetetlen. Ennek és a 2020-ban elfogadott EU-s Hidrogén Stratégiának megfelelően a Gas Package fokozatosan ki kívánja váltani a földgázt[2] környezetkímélőbb gázokkal, és már 2030-ra meg kíván teremteni egy EU szintű belső hidrogénpiacot, amely nyitott, dinamikus, és amelyben a hidrogénnel ugyanúgy lehet majd kereskedni, mint a mostani energiatermékekkel.
A Gas Package fő céljai:
- megújuló alapú és low-carbon gázok integrációjának elősegítése a meglévő gázhálózatokba,
- lehetővé tenni dedikált hidrogén-infrastruktúra és -piac létrejöttét és fejlődését, bele értve akár az EU-n kívülről érkező hidrogén importot is, valamint azt, hogy a hidrogén az energetikai rendszer szerves részévé váljon,
- jobban integrált hálózattervezés kikényszerítése a tagállamokban, illetve EU szinten a villamos energia, földgáz- és hidrogénhálózatok között, továbbá az ilyen irányú fejlesztések vonzóvá, kiszámíthatóbbá tételét a beruházások számára,
- a fogyasztók elkötelezettségének és lehetőségeinek előmozdítása a megújuló alapú és a low-carbon gázpiacokon.
Maga a Gas Package „csak” két jogszabálytervezetből áll, de ezek önmagukban is meglehetősen terjedelmesek és komplexek:
- irányelv: a megújuló alapú gázokról, földgázról és hidrogén belső piacára vonatkozó szabályokról szóló irányelv tervezete (COM(2021) 803 final), és
- rendelet: a megújuló alapú gázokról, földgázról és hidrogén belső piacára vonatkozó rendelet tervezete (COM(2021) 804 final).
Az irányelv tervezetének fő céljai közé tartozik, hogy elhárítsa a hidrogén szempontjából a piachoz és a gázhálózatokhoz való hozzáférés előtt álló akadályokat, a fogyasztóknak minél több esélyt biztosítson arra, hogy választási lehetőségük legyen „zöld” vagy low-carbon gázok fogyasztását választani; egyértelmű tanúsítási rendszert hozzon létre a low-carbon hidrogénre. A low-carbon hidrogén esetében legalább 70%-os mértékűnek kell lennie az elért ÜHG kibocsátás-csökkenésnek; ennek módszertanaként az életciklus alapú kibocsátásokat választja, és az ÜHG kibocsátáscsökkenés számításának konkrét módszertanát egy felhatalmazáson alapuló jogszabályra bízza, amelyet 2024-ig kell megalkotni. (Az egyelőre hiányosság, hogy a tervezet nem definiálja a „benchmark”-ot, amelyhez képest az említett 70%-os csökkentést el kell érni.) Az irányelv már most lehetőséget ad arra, hogy az említett százalékos megtakarítási értéket 2030 után megemeljék az új hidrogéntermelő létesítmények esetében. Általános jellegű cél, hogy egy EU-szerte működő és alkalmazható, low-carbon hidrogén tanúsítási rendszert alakítsanak ki, amely egyébként más low-carbon üzemanyagokra is alkalmazható lesz.
A csomag általános megközelítése, hogy a hidrogént elsődlegesen ott használják majd, ahol az elektrifikáció nem, vagy csak nehezen lenne megvalósítható; ilyen területek pl.: egyes energiaintenzív iparágak (pl. finomítók, műtrágya gyártás, acélgyártás) és egyes szállítmányozási formák (pl. hajózás, repülés, nehézgépjárművek). A low-carbon és a megújuló alapú gázok támogatásának fő célja e szektorok dekarbonizációja, valamint ezen kívül hozzájárulás a következő stratégiai célokhoz:
- a villamos energia rendszer rugalmasságának növelése a Power-to-X technológiák révén,
- ellátásbiztonság növelése a földgázimportnak való kitettség csökkentése révén, és
- a megújuló alapú villamos energia tárolásának (nagyobb mértékű termelésének) lehetővé tétele.
A hidrogénre, illetve hálózatára vonatkozó gázpiaci szabályok jelentős részben hasonlóak lesznek, mint az eddig ismert és alkalmazott szabályozási alapelvek, mint pl. harmadik feles hozzáférés (TPA), szétválasztási szabály („unbundling”) stb. Utóbbi alapján a hidrogénhálózattal kapcsolatos tevékenységeket, illetve a hidrogén előállítással, ellátással foglalkozó tevékenységeket el kell különíteni egymástól, ugyanazon gazdasági társaság (pl. egy gázipari TSO) nem végezheti egyszerre ezen tevékenységeket. Ez a szabály azonban – egy átmeneti időszak után – csak 2030-tól válik élessé. Általánosságban is igaz, hogy a piaci szabályok alkalmazása nagyjából két fázisra lesz osztható: a 2030 előtti, és az ezt követő időszakra.
Az irányelv tervezete elismeri a hidrogén import szerepét, különösen a csővezetékes szállítás esetét, amely az EU-n kívülről is érkezhet. A low-carbon hidrogén státusz megszerzéséhez az import hidrogénre is alkalmazandó min. 70%-os kibocsátáscsökkentési előírás; ez lényegében egy nemzetközi (EU-n kívüli országokra is kiterjedő) kibocsátás-csökkentés elszámolási módszertan, tanúsítási rendszer jövőbeni kialakítását és működtetését feltételezi. Az irányelv tervezet 2030-tól várja a hidrogén látványos, érdemi léptékű felfutását a gázhálózatokban.
Itt nem fejtjük ki egyenként, csak megemlítjük, hogy az irányelv a hidrogénhez kapcsolódóan egy fogalmi rendszert hoz létre, melyben egyebek mellett a következő definíciók szerepelnek: olyan fogalmakat definiál, mint pl.:
- low carbon hydrogen
- low carbon gas
- hydrogen system
- hydrogen storage facility
- hydrogen terminal
- low carbon fuels
- hydrogen interconnector
- hydrogen undertakings
- hydrogen quality
- …
A fogyasztók jogai szintén markánsan jelennek meg, mind a földgáz, mind a hidrogénpiac vonatkozásában: az információk átláthatóságának biztosítása (különösen a számlázás terén, és az árak összehasonlíthatóságát megkönnyítő eszközök elérhetősége terén), vagy a szolgáltatóváltás könnyítése. Például 2026-ra a szolgáltatóváltás 24 órán belül kivitelezhetőnek kell lennie. A szabályok minél inkább felhatalmazni kívánják a fogyasztókat, hogy megújuló alapú és/vagy low-carbon gázokat választhassanak, amikor energiafogyasztásukról döntenek.
Ami új és kifejezetten hidrogén-specifikus a szabályozási csomagban, hogy irányítási oldalról egy új struktúra is megjelenik, létre jön – nemzeti és EU szinten – a „hidrogén hálózat üzemeltető” funkció. Ennek EU szintű szervezete az ENNHO, azaz a „European Network of Network Operators for Hydrogen” lesz, amely a dedikált hidrogén infrastruktúra, határokon átnyúló együttműködések fejlesztését, hidrogén interkonnektorok létesítését koordinálja, és a szükséges technikai szabályokat dolgozza ki. A jövőbeni európai hidrogén hálózatok hatékony fenntartása érdekében ezek üzemeltetői lesznek felelősek a hidrogénszállító hálózatok üzemeltetésért, karbantartásért és fejlesztésért, szoros együttműködésben más országok hidrogén hálózat üzemeltetőivel, valamint más rendszerüzemeltetőkkel, amelyekkel a hidrogén hálózatok kapcsolatban állnak, ezáltal elősegítve az energiarendszerek integrációját („energy system integration”).
A bekeverés („blending”) kiemelten fontos kérdéskör. A tagállamoknak joga van annak eldöntéséhez, hogy bekever-e hidrogént a saját (nemzeti) fölgáz rendszerébe, ugyanakkor egy EU szintű, harmonizált megközelítés is kialakításra kerül a hidrogén gázhálózati bekeverése vonatkozásában. Ennek keretében egy maximálisan megengedett hidrogénkoncentráció („cap”) kerül megállapításra a határkeresztező pontokra, és az átviteli rendszerirányítóknak (TSO) képesnek kell lenniük az egységes EU-s hidrogénkoncentráció-határ alatti gázelegy fogadására. E megoldás a piaci szegmentáció kockázatát hivatott csökkenteni. A szomszédos TSO-knak joguk lesz szabadon megállapodni – az EU szinten megállapított limitnél – magasabb koncentrációjú hidrogén bekeverésről is a határkeresztező (interkonnektor) pontokon. A rendelettervezet jelenlegi változata szerint 2025.10.01-től az EU tagállamok TSO-inak a földgáz hálózat határkeresztező interkonnektor pontjain képesnek kell lenni maximum 5(V/V)%[3] hidrogéntartalmú földgáz fogadására, ugyancsak a rendeletben meghatározott eljárásrend szerint.
A terjedelmes Gas Package hidrogén szempontú áttekintése folytatódik a „dokumentumok” menüpontban megtalálható közleményünkben.
Felhasznált forrás és a Gas Package közvetlen elérhetősége:
https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/ip_21_6682
[1] Megemlítjük, hogy mindössze egy nappal a ’Gas Package’ publikálása előtt, december 14-én a Bizottság kiadta a „Hatékony és Zöld Mobilitási Csomagját” is (Efficient and Green Mobility Package), amely szintén számos joganyagot foglal magába, de ez – egyebek mellett – a hidrogén alapú mobilitás szempontjából releváns.
[2] Ugyanakkor a fosszilis alapú gázokra (így a földgázra) nincs meghatározva egy konkrét csökkentési, vagy kivonási ütemterv a csomagban. A Biztosság azt javasolja, hogy 2049 után már ne lehessen hosszú távú szerződéseket kötni ’unabated’ földgáz beszerzésére vonatkozóan.
[3] 5(V/V)% – térfogatszázalék.