Hosszú egyeztetések után az Európai Tanács 2024. május 21-én elfogadta a „Hidrogén- és dekarbonizációs gázpiaci csomagot”, közismertebb angol nevén a „Hydrogen and decarbonised gas package”-et (a továbbiakban: gázcsomag, vagy „gas package”). E jogszabálycsomag lényegében egy irányelvből és egy rendeletből áll, amelyek 2024.07.15-én egyszerre jelentek meg az EU Hivatalos Lapjában. A hatályba lépésük ehhez képest 20 napra történik, így augusztus elején hatályba is lépnek gázcsomag jogszabályai, bár a tényleges alkalmazás és egyes szabályozási területeken bizonyos előírások – főként a hidrogént érintő területeken – csak hosszabb-rövidebb átmeneti időszak után történik. A jogalkotási folyamat meglehetősen hosszú volt, mivel a Bizottság még 2021 december 15-én publikálta a gázcsomag tervezetét, amelyről annak idején itt írtunk. A gázcsomag is az „Irány az 55%!” (Fit-for-55!) intézkedéscsomag részét képezi, és célja a (föld)gázról szóló, 2009-ben elfogadott hatályos rendelet és irányelv aktualizálása.
Az új jogszabálycsomag aktualizálja a gázhálózat és a gázpiac működésére vonatkozó szabályokat, összehangolva a gázalapú energiaágazatot az EU zöld megállapodásának és a klímavédelmi céljaival. A két jogszabály:
- (EU) 2024/1788 Irányelv (2024. június 13.) a megújuló gáz és a földgáz, valamint a hidrogén belső piacára vonatkozó közös szabályokról, az (EU) 2023/1791 irányelv módosításáról, valamint a 2009/73/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről,
- EU) 2024/1789 Rendelet (2024. június 13.) a megújuló gáz, a földgáz és a hidrogén belső piacairól, az (EU) 1227/2011, (EU) 2017/1938, (EU) 2019/942 és (EU) 2022/869 rendelet és az (EU) 2017/684 határozat módosításáról, valamint a 715/2009/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (átdolgozás).
Röviden összefoglalva: az új jogszabályok a földgázpiacot hatékonyabbá kívánják tenni, a hidrogénpiacot (és egyéb gázok – pl. biogáz- piacát) ki kívánja alakítani, illetve fel kívánja futtatni, meg kívánja erősíteni. A gázra vonatkozó csomag egyértelmű szabályokat határoz meg a földgázpiac szervezésére vonatkozóan, és határozott keretet hoz létre a jövőbeni hidrogénpiac – többek között a célzott hidrogéninfrastruktúra – fejlesztéséhez. Egyedi szabályokat tartalmaz a földgáz és a hidrogén szállítására, ellátására és tárolására vonatkozóan. Az új szabályok EU-szerte integrált és átlátható hálózattervezést tesznek szükségessé, amelyet az energiahatékonyság elsődlegességének elve alapján és előretekintő megközelítést alkalmazva kell végrehajtani. A gáz- és hidrogénhálózat-üzemeltetők így tízéves uniós hálózatfejlesztési tervet (TYNDP) készítenek majd. Az új szabályok előmozdítják a megújuló gáz és az alacsony széndioxid-kibocsátású gáz, különösen a hidrogén elterjedését a jelenleg szénorientált és karbonintenzív régiókban. A tagállamok díjkedvezményeket és ösztönzőket fognak biztosítani annak érdekében, hogy megkönnyítsék az említett gázok piaci és rendszerintegrációját, mégpedig különösen a kialakulóban lévő hidrogénpiac esetében.
A hidrogénpiac jelentős részben úgy fog kinézni, mint a jelenlegi földgázpiac, például a megkülönböztetéstől mentes hozzáférési szabályok, szétválasztási szabályok és sok egyéb előírás tekintetében. Azonban a hidrogénhálózatok esetében több, fontos derogáció is lesz; például a gázirányelv alapján a tagállamok dönthetnek úgy is, hogy 2032.12.31-ig nem adnak TPA-t (harmadik feles szabad hozzáférést) hidrogénhálózataiknak. Ez egyike az átdolgozott gázirányelv számos ideiglenes mentességének, amelyek célja a hálózat és a kapcsolódó hidrogénpiac fejlesztésének ösztönzése. Egy másik példa, hogy a hidrogénszállító-üzemeltetők az irányelv hatálybalépését követő első két évben mentesülnek a szétválasztási szabályok alól.
A felülvizsgált gázirányelv preambuluma kijelenti, hogy a megújuló alapú („zöld”) hidrogén a leginkább összeegyeztethető az Unió hosszú távú klímasemlegességi céljával és a leginkább összhangban van az integrált energiarendszerrel. A megújuló alapú hidrogén rövid távon csak korlátozottan és jelentősebb költségen áll rendelkezésre, ezért az alacsony széndioxid-kibocsátású tüzelőanyagok, például az alacsony széndioxid-kibocsátású hidrogén (low-carbon hydrogen) szerepet játszhatnak az uniós energiaátállásban, különösen rövid és középtávon a meglévő tüzelőanyagok kibocsátásának gyors csökkentése érdekében, valamint az Unió azon nehezen széndioxid-mentesíthető ágazatok fogyasztóinak átállását támogatva, amelyekben nem állnak rendelkezésre energia- vagy költséghatékonyabb lehetőségek.
A Rendelet értelmében a hálózattervezést a hidrogénhálózat-üzemeltetők új uniós szervezete, az ENNOH (European Network of Network Operators of Hydrogen) fogja koordinálni és felügyelni, amelyet a villamosenergia- és gázágazatban működő, EU-szintű ENTSO-E és ENTSO-G szervezetekhez hasonlóan hoznak létre. Az ENNOH feladatai közé tartozik a hidrogénre vonatkozó, EU-szintű üzemi és kereskedelmi szabályzatok kidolgozása -, egyes esetekben a földgázszállító rendszerüzemeltetők európai hálózatával (ENTSOG) együttműködve -, valamint a hidrogénágazat uniós szintű, nem kötelező érvényű tízéves hálózatfejlesztési terveinek (TYNDP) kidolgozása. Az ENNOH még csak jelenleg formálódik; az ENNOH – az irányelv szerint – tanúsított hidrogénszállító-hálózatüzemeltetőkből áll, a tagok végleges listáját, az alapszabálytervezetet és az eljárási szabályzat tervezetét 2024. szeptember 1-ig kell benyújtani az ACER és az Európai Bizottság részére. Az ENNOH formális és végleges, 2027-es megalakulásáig az ENTSO-G felel a gáz- és hidrogénhálózatokra vonatkozó uniós szintű hálózatfejlesztési tervek kidolgozásáért. Az ENNOH honlapja nemrégiben elérhetővé vált a következő címen: www.ennoh.eu
Szintén az irányelv preambuluma részletezi annak fontosságát, hogy az alacsony széndioxid-kibocsátású tüzelőanyagok kibocsátásának életciklus szemléletű meghatározása során figyelembe kell venni a metánkibocsátást, a széndioxid-leválasztási arányokat és a tágabb értelemben vett ’upstream’ kibocsátásokat. Az „alacsony széndioxid-kibocsátású hidrogén” és az „alacsony széndioxid-kibocsátású gázok” fogalmát, és még számos, a hidrogénpiac szempontjából releváns fogalmat a gázirányelv határoz meg. Ez alapján a low-carbon („kék”) hidrogén esetében az üvegházhatású gázok kibocsátásának min. 70%-os csökkentési küszöbértékét – hasonlóan a zöld hidrogén GHG-megtakarítási követelményértékhez – határozza meg egy fosszilis tüzelőanyaggal összehasonlítható bázisértékhez képest. Ennek kapcsán fontos kiemelni, hogy az alacsony széndioxid-kibocsátású hidrogén karbonintenzitásának számítási módszertanát a gázirányelv hatálybalépésétől számított 12 hónapon belül ún. felhatalmazáson alapuló jogi aktus (Delegated Act) formájában fogja a Bizottság publikálni.
Az EU-szintű, határokon keresztül áramló fölgázáramok esetében kiemelést érdemlő, hogy a meglévő földgázhálózat hidrogénszállításra való felhasználásának megkönnyítése érdekében a határkeresztező pontokon el kell fogadni és meg kell könnyíteni a földgázáramba kevert max. 2%-os térfogatú hidrogént. Ez a realitásokhoz jobban illeszkedik, mivel a gázcsomag eredeti, 2021-es tervezetében e vonatkozásban még 5% hidrogéntartalom szerepelt, amelyet az EU tagállamok TSO-inak a földgáz hálózat határkeresztező interkonnektor pontjain képesnek kellett volna lenniük fogadni.
A hosszú távú ellátási szerződések megkötésére a földgázirányelv 2049-ben lejáró határidőt állapított meg, bár nem említ konkrét célokat vagy részleteket a fosszilis alapú – azaz a „hagyományos” – földgáz fokozatos kivonására vonatkozóan. A széndioxid-mentesített gázokra vonatkozó támogatási intézkedések tekintetében nincs előírva az ipar számára kötelező átvétel (keresleti oldal ösztönzés) vagy közvetlen finanszírozási mechanizmus (kínálati oldali ösztönzés); utóbbi várhatóan az Európai Hidrogénbank (EHB) árverésein keresztül valósul meg a jövőben.
A fent leírtak ambiciózus és összetett célkitűzések, és az EU sok tekintetben az első lépést teszi meg, hiszen a hidrogén és a széndioxid-mentesített gázok belső piaca sehol a világon nem létezik még, ezért a dekarbonizált gázágazat szabályozásáról sincsenek máshonnan átvehető tapasztalatok. Nehéz nagy biztonsággal megmondani, hogy pontosan hogyan kell megvalósítani ezt az átmenetet, a költséghatékonyság, valamint a technológiai és erőforrásbeli korlátok között maradva.
A rendelet a kihirdetését követő hat hónap elteltével válik közvetlenül alkalmazandóvá. Az irányelvet a tagállamoknak két év áll rendelkezésére ahhoz, hogy nemzeti jogszabályaikat hozzáigazítsák az irányelv rendelkezéseihez.
Forrás:
European Commission: Hydrogen and decarbonised gas market – Decarbonising the EU gas sector and creating a hydrogen market will make a key contribution to reaching climate neutrality by 2050.
Kapcsolódó: MHTE (2022.01.02.): Megjelent a „Hidrogén és gáz dekarbonizációs csomag.