A hidrogén nemzetközi szállításáról, export-importjáról viszonylag sok szó esett Hidrogén Hírlevelünk hasábjain is és más médiumokban is, de külön öröm hírt adni olyan fejlesztésekről, amelyek már a megvalósítás konkrét technológiát is tartalmazzák, és a koncepción már jócskán túlmutató szinten. Jelen esetben nem csak egy vázlatos látványtervről van szó, hanem egy olyan ausztrál, úszó hidrogénfogadó és -tároló terminálról, amely az első lépcsős (AIP) hajózási hatósági engedélyezési lépcsőn már sikeresen túl is jutott.
Az ausztrál Provaris Energy gáz halmazállapotú hidrogénre egy úszó, tárolási megoldást hozott létre különböző H2 alkalmazásokhoz, mint például a tengeri hajókba történő kitankoláshoz, a zöld hidrogén előállításához szükséges átmeneti (puffer) tároláshoz, vagy pl. a megújuló energiafelesleg – akár hosszabb távú tárolásához. A „H2Leo” nevet viselő létesítményt 300 és 600 tonna közötti hidrogéntárolási kapacitással tervezték, amely szükség esetén még jelentősen bővíthető. A vállalat H2Neo úszó termináljára FEED-szintű mérnöki és biztonsági tanulmányok készültek, és 2022 decemberében tervezési jóváhagyást („design approval”) kapott, az Amerikai Hajózási Ügynökség (ABS – American Bureau of Shipping) pedig megadta a H2Leo „úszó-tároló” technológiájára az elvi jóváhagyást (AIP – Approval in Principle), amely az első ilyen szintű jóváhagyás e szektorban.
A Provaris a H2Leo esetében ~0,2-0,3 millió USD/tH2 tőkeköltséggel számol, ami jelentősen olcsóbb fajlagos hidrogéntárolási költséget biztosítana, mint a szárazföld hidrogéntárolási technológiák. Továbbá e tengerparti úszó terminál várhatóan nagyobb rugalmasságot és optimalizálást tesz lehetővé a hozzá csatlakozó hidrogén-értéklánc (projektek) számára azáltal, hogy jelentős puffertárolást képes biztosítani az export- és/vagy importhelyeken. A H2Leo fejlesztése párhuzamosan zajlik a szükséges további mérnöki és jóváhagyási munkálatokkal; a prototípus tesztelése és a végleges osztályjóváhagyása még várhatóan idén megtörténik, a H2Leo pedig ténylegesen ~2025-ben válik elérhetővé.
Bizakodásra adhat okot, hogy májusra a Provaris Energy és a Norwegian Hydrogen AS közösen elkészített egy, a jövőbeni hidrogénexportra vonatkozó előzetes megvalósíthatósági tanulmányt, amely zöld hidrogén Norvégiából Európába történő exportjára irányul. A hidrogén előállítás szempontjából is alkalmasnak ítélt, partmenti, norvégiai helyszínről – már 2027-től – kb. 50 kt/év zöld hidrogént tudnának szállítani, a H2Leo terminál és H2Neo szállítóhajókból, mint fő technológiai elemekből álló értékláncban az északi-tengeri kikötőkbe. Ezek – a mellékelt ábra alapján – lehetnek pl. Hamburg, Eemshaven, Rotterdam, mint fogadópontokba, amelyek lehetőleg a European Hydrogen Backbone-hoz is kapcsolódnak majd. A hivatkozott forrás szerint nagyon kedvező, akár 1,5 €/kgH2 áron megvalósulhat majd a hidrogén import. A projekt partnerek jelenleg az engedélyezési terveken és a részletes megvalósíthatósági tanulmányon dolgoznak, mely utóbbit 2023 végéig szeretnék elkészíteni. A nemrég elkészített előzetes megvalósíthatósági tanulmány előzménye, hogy a két cég már idén januárban megkötött egy szándéknyilatkozatot (MoU), amely hidrogén értékláncok közös felépítésére, az import fogadó pontok és az itt szükséges hidrogén-infrastruktúra azonosítására, valamint a fentiek szerinti megvalósíthatósági tanulmányok közös kidolgozására, a megvalósítást segítő EU-s és nemzeti pénzügyi források feltárására irányult.
A vállalatok célja, hogy a hidrogén export-import ellátási lánc 2027-re működjön (ha még egyelőre „pilot” volumenben is), amelynek első lépése, a fent említett tervezési koncepciótanulmánnyal megvalósult. A felek ez alapján várhatóan megállapodnak az első hidrogén előállítási és export lokációról, nagyságrendjéről, a részletes megvalósíthatósággal kapcsolatos felelősségekről és ütemezésről, valamint további együttműködő partnerek meghatározásáról, bevonásáról a zöld hidrogén értéklánc létrehozása érdekében.
Forrás: